Interjúk
Beszélgetés Szabó Miklós egyetemi tanár, akadémikussal
Mi az aktualitása a klasszikus-antiklasszikus szembeállításnak?
Az 1990-es évek elején került előtérbe az a felfogás, miszerint az európai egység megteremtése nem csak politikai és gazdasági, hanem történeti probléma is. Az utóbbi jegyében nagy kiállítások és konferenciák sorozata foglalkozott a kérdéssel. Minthogy hagyományosan a modern európai kultúra egyik gyökerének a klasszikus ókort tekintjük, ezért az előbbi vállalkozások nagyobbrészt azt vizsgálták, hogy a görög-római kultúrán kívül, milyen más komponensekkel számolhatunk. Vagyis, megindult a közös történeti gyökerek, kulturális és művészeti hagyományok feltárása. Ez a gondolatmenet szükségszerűen magával hozta a klasszikus-antiklasszikus ellentét vizsgálatát is.
Rövid beszélgetés Ritoók Zsigmonddal
Az elmúlt héten Budapesten járt a Komáromi Jókai Színház, és bemutatták Antigoné előadásukat, közben a Radnóti Színházban Oidipusz gyermekei címmel játsszák azt a darabot, amelyiknek a második fele Antigoné történetét meséli el. Mi lehet az oka a töretlen érdeklődésnek a tragédia iránt?
Ritoók Zsigmond: Az Antigoné olyan konfliktust állít elénk, amelyik évszázadok óta újabb és újabb generációk számára válik átélhetővé, amelyikkel nézői könnyen azonosulni tudnak, és saját létük problémájaként tudnak rátekinteni. Az egyén társadalmi etikai magányossága egy sor későbbi színpadi műnek is a témája Shakespeare Hamletjétől Ibsen A nép ellenségéig. Úgy tűnik, az európai irodalom történetében visszatérő témája lett azoknak az embereknek a tragédiája, akik nem képesek a körülöttük lévő társadalomban általánosan elfogadott etikai normákkal és viselkedési formákkal azonosulni, mert erkölcsileg magasabb mércét állítanak saját magukkal szemben. Az ilyen emberek minden korszakban könnyen az életükkel fizethettek meggyőződésükért, vagy legalábbis tragikus elszigeteltség lett az osztályrészük.
