
Beszélgetés Marosi Ernő akadémikus professzorral
Miért éppen a váradi Szent László-fejereklyetartóról – vagy ahogyan a turista jobban ismerheti: a győri Szent László-hermáról szól az előadás?
Mert úgy vélem, eléggé közismert emléke a magyar középkori művészetnek, azonban mindig ilyen vagy olyan szempontból szerepel a könyvekben és a tanulmányokban. Rá kellett döbbennem, hogy monográfiája máig nincsen. Nincsen annak ellenére, hogy a magyar művészettörténet-írás legnagyobb tudósai foglalkoztak vele — itt a teljesség igénye nélkül — Ipolyi Arnoldtól a régész László Gyuláig, Czobor Bélától Balogh Jolánig, Genthon Istvántól a közelmúlt nagy kutatójáig, Kovács Éváig. Nekem is módom volt két kiállítás kapcsán, 1987-ben, majd 2006-ban foglalkozni vele, s mindkétszer közelről is vizsgálni. Nem vonhatom ki magam a hatása alól, ahogyan ezt tapasztaltam tudós kollégáimon és kiállításrendező szakmunkásokon egyaránt. E hatás történeti tényezőinek igyekszem utánajárni.
Rövid beszélgetés Ritoók Zsigmonddal

Az elmúlt héten Budapesten járt a Komáromi Jókai Színház, és bemutatták Antigoné előadásukat, közben a Radnóti Színházban Oidipusz gyermekei címmel játsszák azt a darabot, amelyiknek a második fele Antigoné történetét meséli el. Mi lehet az oka a töretlen érdeklődésnek a tragédia iránt?
Ritoók Zsigmond: Az Antigoné olyan konfliktust állít elénk, amelyik évszázadok óta újabb és újabb generációk számára válik átélhetővé, amelyikkel nézői könnyen azonosulni tudnak, és saját létük problémájaként tudnak rátekinteni. Az egyén társadalmi etikai magányossága egy sor későbbi színpadi műnek is a témája Shakespeare Hamletjétől Ibsen A nép ellenségéig. Úgy tűnik, az európai irodalom történetében visszatérő témája lett azoknak az embereknek a tragédiája, akik nem képesek a körülöttük lévő társadalomban általánosan elfogadott etikai normákkal és viselkedési formákkal azonosulni, mert erkölcsileg magasabb mércét állítanak saját magukkal szemben. Az ilyen emberek minden korszakban könnyen az életükkel fizethettek meggyőződésükért, vagy legalábbis tragikus elszigeteltség lett az osztályrészük.

