Kulcsár Szabó Ernő 1950-ben született Debrecenben. A Debreceni Egyetemen (akkor KLTE) szerzett diplomát magyar nyelv és irodalom és német nyelv és irodalom szakokon. 1987-ben védte meg kandidátusi disszertációját, 1995-ben az irodalomtudományok doktora. 1979 és 1988 között az MTA Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Főosztályánán dolgozott, majd négy évig tanított a bayreuthi egyetem általános és összehasonlító irodalomtudományi tanszékén. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1998 óta tanít.
1992 és 2000 között tanszékvezető a Pécsi Egyetemen, majd 2005-ig a berlini Humboldt Egyetem professzoraként a Hungarológiai tanszékcsoportját (Seminar für Hungarologie) irányította. 2005-ben átvette az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének, valamint az Irodalomtudományi doktori iskola vezetését.
Kutatási területei a 20. század magyar és német irodalma, valamint irodalomelmélete, illetve a hermeneutika, a modern kritikatörténet és a mediális kultúratudomány. Kidolgozta a 20. századi magyar költészettörténet új koncepcióját, valamint vezetője volt a magyarországi hermeneutika és a recepcióesztétika önálló irányzattá történő fejlesztésének. Szerkesztőként, főszerkesztőként közreműködött a Kortárs, a Literatúra és a Berliner Beiträge zur Hungarologie című folyóiratoknál. 2007-óta az Irodalomtörténet főszerkesztője. Számos hazai és külföldi monográfia és tanulmánykötet szerzője, szerkesztője. 1992-ben alapította meg egyetemünkön Általános Irodalomtudományi Kutatócsoportot, amely azóta számos fiatal kutatót bocsátott útjára.

Kulcsár Szabó Ernő 1995-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-től rendes tagja. 1996-tól részt vesz a Magyar Akkreditációs Bizottság munkájában.