Ritoók Zsigmond 1929-ben született Budapesten. Latin-görög szakos tanárként az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett, később, 1965-ben magyar szakos középiskolai tanári diplomát is szerzett ugyanitt.

1952-től tanársegédként dolgozott a Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszéken, majd tizenkét évig az óbudai Martos Flóra Gimnáziumban tanított. Ezt követően újra az ELTE-re került, az MTA Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportban tevékenykedett, majd 1986-tól a Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszéken volt egyetemi tanár. 1987 és 1993 közt ugyanitt tanszékvezető, innen vonult nyugállományba 1999-ben.

Ösztöndíjasként Oxfordban, a Magdalen Collegiumban kutatott (1982), vendégtanár volt a grazi (1991) és a heidelbergi (2000) egyetemeken. Közben folyamatosan jelentek meg publikációi a görög-latin költészet, a görög esztétikai gondolkodás és a magyar klasszika-filológia történetének témáiban. Az utóbbi években írt egyebek közt a szóbeliség és az írásbeliség átmenetének görög tanulságairól, Horatiusról, a magyar Homérosz-fordításokról, Platón A lakoma című művéről és Euripidészről, a görög művelődéstörténetről.